Társat keres, Account Options
Ha valakikben annyi a közös, hogy egyedülállók, és van gyermekük, az nagyjából ahhoz hasonlít, amikor vendégségben a közel azonos korú gyerekeket átküldik a másik szobába: tessék szépen játszani!
Egy biztos, akárhányukkal is találkoztam, és bármilyen formában, egyikük sem írta le a kamaszkori naplójába, hogy milyen lesz az, amikor bébiszittert kell szervezni a randizáshoz, mert a volt házastársnak mégis közbejött valami, és mégse tudja elvinni a gyerekeket, ellenben a találkozó már hetek óta szerveződik. Vagy éppen baráttól, kollégától kell segítséget kérni, mert a bébiszitter betegedett le.
Negyedik éve élem magam is az egyedülálló szülők életét, és működtetünk a volt férjemmel két háztartásban egyszülős családokat; egy évben néhány kitüntetett alkalommal pedig mind a négyen együtt vagyunk.
Nem volt zökkenőmentes idáig eljutni, de ez a kompromisszumképesség a volt házastárssal nagyban hozzájárul annak a lehetőségnek a megteremtéséhez, hogy mindkét fél merjen később építkezni randik és párkapcsolat szintjén.
Vajon máshogy keresnek párt maguknak a diplomások az interneten? Az első kérdésben megoszlanak a vélemények, de a megkérdezett diplomás egyedülállók jelentős részének igenis számít, hogy partnerének szintén legyen diplomája. Hirdetés A diplomás társkeresők az átlagnál némiképp zárkózottabbak, szégyenlősebbek, derült ki a VagyokNeked.
Persze enélkül is lehet, hiszen a tudatosan egyedül gyermeket vállalók vagy az özvegyek eleve erre a modellre rendezkedtek be, és nem társat keres válás végződik értelmes munkamegosztással, de a későbbi lehetőségeken sokat javít, ha viszonylagos a béke és a szervezettség. Sebzettségből újrakeretezés Akárhogy is ér véget az egykori társak kapcsolata, bizonyos fokú sebzettség mindkét félnél tapasztalható, még annál is, aki egy, már a végjátékban is meglévő új kapcsolatért bontja föl az addigi köteléket.
Az első és leggyakoribb reakció ilyenkor a természetes gyászfolyamat, aminek ugyan jót tenne, ha háborítatlanul levonulhatna, de ez a legritkább esetben van így.
Egyrészt a gyerekek miatt, hiszen az iskolatáskát be kell pakolni, az edzésre el kell jutni, ha beteg, akkor meg kell oldani a felügyeletét — ami egy teljes családban is melós, hát még akkor, ha mondjuk egy órát görcsöl rajta a szülő, a volt anyósát mire és hogyan társat keres meg, ha egyáltalán.
De tegyük föl, hogy elérkezik az idő, amikor is fölmászik a kedves társat keres a társkereső oldalakra, applikációkat tölt le, elfogad egy szülinapi meghívást, mert néha ugyan reménykedik abban, hogy majd a zöldségesnél az elguruló almák után hajolva roppant bájosan összekoccan a feje a nem várt szerelemmel, de csak nem robban be ez a jelenet egy esős csütörtök délután.
És ezzel kezdetét veszi egy olyan folyamat, amiben vannak szép, vicces, szerethető, valamint béna, kellemetlen, szomorú fejezetek egyaránt.
Szorongásból kíváncsiság A legóvatosabb filterek mellett sem úszható meg néhány furcsaság. A randikba vissza-visszakúszó szülők ugyanis a legritkább esetben tudják egyből körülírni, milyen jellegű kapcsolatról gondolkodnak éppen.
Van ebben önvédelem jócskán, hiszen egy nemrégiben még a házassága megmentésén dolgozó szülő nem éppen a komoly, nagy építkezések idejét éli. Egyszülős családdá válni nem egy, hanem rögtön két új státust is jelent, hiszen nemcsak abba kell belejönni, miként menedzselhetők a hétköznapok a társat keres, hanem abba is, milyen újra egyedül lenni.
Mármint szó szerint: üres lakásban, csendben, egy olyan napon, amikor más van a gyerekekkel. Én hirtelen azt se tudtam, melyik hétvégétől féljek jobban, a gyerekestől vagy az apástól, amikor egyedül lehetek. A teljes cikket az ELLE magazin A rovat népszerű cikkei.
