Barátságos bamako társkereső


De ha a pápa úgy akarja, imádkozhat értem. Ezután támadt egy kis csend, ő ismét köszönetet mondott nekem, és a beszélgetés ezzel véget ért. Kisvártatva Francesco Lepore hozzáteszi: — Tudja, én nem vagyok nagyon elragadtatva ettől a pápától.

Nem szoktam védeni Ferencet, de ez a gesztusa tényleg meghatott. Soha nem beszéltem erről, magamban tartottam, mint egy személyes titkot, mint valami jó dolgot.

Most beszélek erről először. Farina bíboros, akit két ízben is vallatóra fogtam vatikáni apartmanjában, megerősítette nekem, hogy ő adta át a pápának Lepore levelét, és hogy tud Ferenc telefonhívásáról.

A telefonhívás idején Francesco Lepore már hátat fordított az egyháznak. Az értelmiségi pap, akire oly büszkén tekintettek a vatikáni bíborosok, levetette a reverendát. Megírta levelét Ferenc pápának, gyötrelmek között tengerbe vetette a palackba zárt barátságos bamako társkereső, amelyben feltárja annak a homoszexuális papnak a történetét, aki odáig vitte, hogy a pápa latin fordítója lett.

De vége. Vége a meghasonlottságának, vége a képmutatásnak. Ezzel a gesztussal Lepore felégette a hidat maga mögött. És mégis, ez a szent telefonhívás akaratlanul is visszaidézi a múltat, amit próbált elfelejteni, élettörténetének azt a fejezetét, amelyet végleg le akart zárni: a latin nyelv és a papi hivatás iránti szeretetét, vallásos elköteleződését, pappá szentelését, életét a Domus Sanctae Marthaeban, a megannyi püspökhöz és bíboroshoz fűződő baráti szálakat, a végeérhetetlen beszélgetéseket Krisztusról és a homoszexualitásról, reverendában és olykor latinul.

Elveszett illúziók? Igen, nyilván.

Hamar magasra jutott: fiatal pap létére a legtekintélyesebb bíborosok mellé nevezték ki, nemsokára pedig három pápa mellett is szolgált. Nagy jövőt láttak benne, karriert ígértek neki az Apostoli Palotában, talán még püspökséget is, vagy ki tudja, talán bíborosi ruhát és vörös süveget!

Ez még a döntése előtt volt. Francescónak választania kellett a Vatikán és a homoszexualitás között, és szemben oly sok pappal és bíborossal, akik inkább kettős életet élnek, ő azt választotta, hogy összhangban marad önmagával: a szabadság mellett döntött. A beszélgetésben Ferenc pápa nem hozta fel nyíltan a gaykérdést, de nyilvánvaló, hogy a pap tisztességes magatartása indította arra, hogy személyesen is felhívja Francesco Leporét. De milyen gyorsan eltűntek mellőlem, mihelyt nem voltam többé pap!

barátságos bamako társkereső

Singles hechingen ezután történik, hogy Mons. Krzysztof Charamsa, a Ratzinger bíboros környezetéhez tartozó prelátus már jóval nagyobb lármával, a média jelenlétében coming outol, és ez a nyílt színvallás erőszakos reakciót vált ki a Vatikánból. A tolerancia együtt jár a diszkrécióval.

Az egyetlen vörös vonal, amit tilos átlépni, a médianyilvánosság vagy az aktív mozgalmárság. Homoszexuálisnak lenni szabad az egyházi intézményrendszer kebelén belül, könnyű és mindennapos dolog, amit néha még bátorítanak is, de a nyilvános beszéd, a láthatóság tilos. Leporéval első ízben nyomozásom kezdetén találkoztam, pár hónappal az előtt, hogy megírta volna levelét és a pápa telefonon felhívta volna őt. Ez a foglalkozásából eredően csöndes ember, aki diszkréten fordít a szentatyának, beleegyezett abba, hogy felfedett arccal beszélgessen velem.

Épp csak belekezdtem a könyvembe, kevés embert ismertem a Vatikán belső köreiből.

  • Velvet - Blogok - Gumicukor
  • Достигнув туннеля, он уже мчался быстрее реакцию сенаторов.
  • Vatikan Kinos Titkai - Homoszexualitas, Hatalmi Jatszmak, Kepmutatas, A - Frederic Martel | PDF
  • Társkereső chretien protestáns

Francesco Lepore volt az egyik első meleg pap, akivel találkoztam, ezt aztán később több tucat hasonló találkozás követte. Egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy a szentszék prelátusai ilyen nagy számban fognak megnyílni előttem. Miért beszélnek? Mindenki kitárulkozik Rómában: a papok, a svájci gárdisták, a püspökök, a rengeteg monsignore, és mindegyiküknél inkább a bíborosok.

Igazi lepcsesszájúak! Ezek az eminenciás és excellenciás urak rendkívül bőbeszédűek, ha tudunk bánni velük. Néha egyenesen lyukat beszélnek az ember hasába, mindenesetre sok mindent lazán kifecsegnek. Mindegyiknek megvan a jó oka, amiért megnyilatkozik: egyesek meggyőződésből, hogy állást foglaljanak abban az ádáz ideológiai összecsapásban, amely immár a Vatikánon belül folyik a tradicionális szárny és a liberális szárny között, mások azért, mert befolyásra szomjúhoznak, mondjuk ki, hiúságtól és önteltségtől hajtva.

barátságos bamako társkereső

Van, aki azért beszél, mert homoszexuális és mindent el akar mesélni barátságos bamako társkereső többiekről, anélkül persze, hogy önmagáról szót ejtene. És végül ott vannak azok, akik a keserűségüknek engednek szabad folyást azzal, hogy rágalmakat és rosszmájú pletykákat terjesztenek. Az öreg bíborosok a pletykákból és az ócsárlásból élnek.

Az es évek kétes hírű homofil klubjainak mondén és vitriolos nyelvű törzsközönségére emlékeztetnek, akik mindenkit durván leszóltak, mert nem merték felvállalni a természetüket.

Francesco Lepore ki akart törni ebből. Barátságos bamako társkereső elárulta nekem a valódi nevét, és beleegyezett abba, hogy beszélgetéseinkről publikus hangfelvétel készüljön.

Első találkozásunkkor, amelyet egy közös barátunk, Pasquale Quaranta, a La Repubblica újságírója szervezett, Lepore az épp esedékes közlekedési sztrájk miatt kissé késve érkezett meg a római piazza della Repubblicán található Eataly étterem második emeletére, ahová a találkozónkat megbeszéltük.

Az étlap tízféle tésztát kínál, ez némiképp csalódás, és 73 fajta pizzát — a választék bajosan egyeztethető össze low carb diétámmal. És a hajdani papba mindannyiszor hirtelen elevenség költözött, amikor leült az asztalom mellé. A régi fotó, amit magáról mutat, kissé már megsárgult, a fekete reverendából kirí a krétafehér papi gallér: Francesco Lepore, közvetlenül a pappá szentelése után.

Vatikan Kinos Titkai - Homoszexualitas, Hatalmi Jatszmak, Kepmutatas, A - Frederic Martel

Jól fésült, rövid haj, simára borotvált arc, a fordítottja annak, ahogyan ma kinéz: bozontos szakálla van és teljesen kopasz. Vajon ugyanaz az ember? Az elfojtásos pap és a vállaltan homoszexuális férfi — két arca ugyanannak a valóságnak.

Én viszont már igen korán mély vonzalmat éreztem a vallás iránt. Szerettem a templomokat. A rejtélyes tapogatózást a kegyelem gyermekes anyuka társat keres. Azt, ahogyan lenyűgözték őket a szentségek, a tabernákulum csillogása és kettős függönye, a szentségtartók: a cibórium és a monstrancia.

A gyóntatófülkék varázsa, amint ott kísértenek bennük az elsuttogott fogadalmak. A körmenetek, az ájtatosságok, a címeres zászlók. A tündöklő ruhák, a reverenda, a karing, a stóla.

A vágy, hogy behatoljanak a sekrestyék mélyén rejtőző titokba. Aztán a zene, az énekelt vesperások, az emberi hang, az orgona zengése. És el ne barátságos bamako társkereső az imazsámolyok! Marcel Prousttól Julien Greenen, Roland Barthes-on vagy akár Jacques Maritainen át Pasoliniig mennyi homoszexuális író zengedezett az anyjához fűződő szenvedélyes szerelemről, és ez a túlcsorduló érzelem nem csupán lényegi vonásuk, hanem gyakran öncenzúrájuknak is az egyik kulcsa.

Az írók és a papok közt számos olyan akad, aki csak anyjának halála után fogadta el a homoszexualitását.

  1. Там его ждали служители Совета в очень незначительная часть ответа.

A mama, fogadjon el, mint egy nő mindig hű maradt fiacskájához — viszonozta barátságos bamako társkereső szeretetét, úgy féltve-óva idősödő fiát, mintha a saját teste volna —, nos, ő sokszor mindent megértett. Francesco Lepore viszont az apja nyomdokaiba szeretne lépni: — Apám latintanár volt, és én is meg akartam tanulni ezt a nyelvet, hogy közelebb kerüljek ehhez a világhoz — folytatja Lepore.

És éves koromtól fogva be akartam lépni a papi szemináriumba. Ezt annak ellenére megteszi, hogy szülei ellenzik: 15 évesen már eltökéli magát az egyházi hivatás mellett.

A fiatalember hamar megértette, hogy a papi hivatás és a homoszexualitás viszonya nem ellentmondásos, de nem is véletlenszerű, ahogyan kezdetben gondolta.

Ugyanakkor egyszerre éreztem vonzást és taszítást az effajta vágyak kapcsán. Olyan környezetben nőttem fel, amely a homoszexualitást eleve rossznak tekinti. Olyan teológiai könyveket olvastam, amelyek bűnként határozzák meg, ezért sokáig bűntudatom volt.

A szüzességet és a szemináriumot azért választottam, hogy megszabaduljak tőle: szexuális vonzalmam áttevődjék a vallásos kötődésre. Chemnitz egyetlen táncoktatás menni egyfajta megoldást jelentett: vezeklést egy olyan hibáért, amelyet nem követtem el.

Miközben Rómában az Opus Dei egyetemén tanultam, teljes erőmmel az imádságnak szenteltem magam, önmegtartóztató életet éltem, még sanyargattam is a testemet, és megpróbáltam belépni a ferencesekhez, hogy szerzetesként még intenzívebb vallásos életet éljek. Sikerült is öt éven keresztül megőriznem a tisztaságot, még csak nem is maszturbáltam. Francesco Lepore bűn és önsanyargatás között kanyargó életútja, a mardosó belső késztetés, hogy vágyaitól a legnagyobb megpróbáltatások és kényszerek árán is megszabaduljon, majdhogynem átlagosnak mondható a Az egyházi karrier ideális megoldás volt sok olyan ember számára, akik nem vállalták föl belső hajlamaikat.

Ez Szodoma első szabálya: A papi hivatás hosszú időn keresztül ideális mentsvára volt a fiatal homoszexuálisoknak. A homoszexualitás elhivatottságuk egyik kulcsa. Álljunk meg egy pillanatra ennél a szociológiai mintázatnál.

Címkefelhő

Ahhoz, hogy megértsük a bíborosok többségének és annak a rengeteg papnak a pályafutását, akikkel e könyv lapjain találkozni fogunk, egy olyan, mondhatni darwini, kiválasztási folyamatból kell kiindulnunk, amelynek megvan a maga szociológiai magyarázata, és amely Olaszországban sokáig szabályként funkcionált.

Ezeknek a nőies fiatalembereknek, akik szorongva fedezték fel saját vágyaikat, ezeknek a fiúknak, akikben vonzalom ébredt a legjobb barátjuk iránt, és akiket a többiek kigúnyoltak affektált egyetlen találkozón művelt miatt, ezeknek az önmagukat barátságos bamako társkereső homoszexuálisoknak, akik nem akarták nyíltan felfedni magukat, ezeknek a papnövendékeknek, akik nem a saját útjukat járták, bizony nem sok választási lehetőségük volt az as, es vagy es évek Olaszországában.

Néhányuk nagyon hamar, szinte az ősi ösztöntől vezérelve megértette, hogy miként válhat az elszenvedett vonzalom erővé, hogyan lehet a gyengeségből adut kovácsolni azzal, ha papnak állnak. Ez lehetővé tette számukra, hogy kezükbe vegyék az életüket abban a hitben, hogy egyszerre válaszolnak vágyaik és Krisztus kettős hívására. Vajon volt más választásuk? Olaszországban egy lombardiai kisvárosban vagy egy piemonti falucskában, ahonnét sok bíboros származik, a homoszexualitást még ebben az időben is a legfőbb Rossznak tekintették.

Ha engednek ezeknek a vágyaknak — még ha teljes titokban is —, egy hazugságokkal teli, bujkáló életmód mellett döntenek. Ezzel szemben a papi pálya egyfajta kiútnak ígérkezik. A klérushoz csatlakozva minden egyszerűbbé válik a rejtett homoszexuális számára: fiúk közé kerül, szoknyaszerű köntösbe bújik, már nem faggatják barátnőkről, a régi osztálytársai, akik azelőtt annyit cukkolták, most lenyűgözve nézik, tisztelet és elismerés övezi, őt, akit korábban csúfoltak, mert most már a kiválasztottak és nem a kitaszítottak kasztjához tartozik, mint régebben.

És a Mama, mondom még egyszer, aki egy árva szó nélkül mindent megértett, bátorítja ezt a csodás hivatásválasztást. A legfontosabb azonban az, hogy a nőkkel szembeni önmegtartóztatás és a cölibátus fogadalma csöppet sem félelmetes a jövendő pap számára, éppen ellenkezőleg, örömmel veszi magára ezt a kényszert!

Egy olasz bencés szerzetes, a római Pápai Szent Anzelm Egyetem egyik vezetője így magyarázza nekem a dolgok logikáját: — A papi hivatást először mély és élő hitből fakadóan választottam. Ám visszatekintve ma már azt is látom, hogy ezen a módon próbáltam megzabolázni a szexualitásomat. Mindig is tudtam, hogy meleg vagyok, de csak jóval később, negyven év múltán fogadtam el az identitásomnak ezt az alapvető aspektusát.

Természetesen minden életút más és más.

Mi hozott az ruandai felszabadító seregbe? A kaja, meg az, hogy itt nem kell félni, hanem tőlem félnek, ami sokkal jobb, hangzott a válasz egy zöldfülű tizenévestől, aki Kongó keleti területein, Kirimbura településtől 25 km-re egy hadúrnál szolgálatra jelentkezett a dzsungelben. Öltél már? Kérdezte hanyagul a kiképzőtiszt, mintha a katonaság másból sem állna, mint öldöklésből. Hát, felelte Benjamin, tehenet azt vágtam már, de embert még nem.

Számos olasz pap mondta nekem, hogy csak a felszentelése után, vagy miután elkezdett a Vatikánban dolgozni, fedezte fel homoszexuális irányultságát. Sokan vannak olyanok is, akik csak jóval később, negyvenen túl vagy az es évek folyamán lépték át a határvonalat. A papság e szociológiai kiválasztódásához hozzájön még a püspökök kiválasztása, ami felerősíti ezt a jelenséget.

A homofil bíborosok előnyben részesítik azokat a főpapokat, akik maguk is hajlamosak barátságos bamako társkereső papokat kiválasztani. Az általam összegyűjtött összes beszámoló szerint amikor egy nuncius érzékeli a homofília meglétét, azokat a papokat fogja előnyben részesíteni, akiknek a hajlama ebbe barátságos bamako társkereső irányba húz.

barátságos bamako társkereső

Ez Szodoma második szabálya: A homoszexualitás annál elterjedtebb, minél jobban közeledünk a szentek szentjéhez: a katolikus hierarchiában felfele lépdelve egyre nagyobb arányú a homoszexuálisok jelenléte. Ez a szelekciós folyamat a bíborosi kollégiumban és a Vatikánban éri el a tetőpontját: itt a homoszexualitás szabállyá válik, a heteroszexualitás kivétellé. Ezt a könyvet ténylegesen áprilisában kezdtem el.

barátságos bamako társkereső

Az olasz kiadóm, Carlo Feltrinelli egy este meghívott vacsorázni Milánóban a via Tivolin található Rovello étterembe. Már korábbról ismertük egymást, hiszen ő három könyvemet is kiadta, és szerettem volna beszélni vele új könyvtervemről. Már több mint egy éve foglalkoztam a katolikus egyházon belüli homoszexualitás kérdésével, számos interjún voltam túl Rómában és különféle országokban, rengeteg művet elolvastam, de a projektem még csak körvonalazódott.

A téma megvolt, de nem tudtam, hogyan írjam meg. Hogy, hogy nem, ebben az évben egy Nápolyban és egy Rómában tartott nyilvános előadáson mégiscsak fejest ugrottam a témába, amikor a meleg katolikusokról beszélve ezt.