Imádok honlapján, Katinka: „Én az útban találtam meg a szépséget, imádom!”
Irodalom augusztus Számos elismerésed közül a nemrég kapott Enyedi Zsolt-díj meglepett. Ezt a díjat imádok honlapján alapította a Maros Megyei Ifjúsági Tanács, és én vagyok az első, aki megkaphattam.
Ez nem várt és nagy megtiszteltetés volt. Enyedi Zsolt rendkívüli tehetségű erdélyi művész volt: magas színvonalon zenélt, tanított, írt, rendezett és fotózott.
Én nem vagyok ilyen univerzális, az én műfajom kizárólag a néptánc. A díjat feltörekvő ifjú művészek kapják, mostantól minden évben átadják.
- Ez a negyedik teljes napod itthon az idén, úgy tűnik, ismét a régi tempóban zajlik az életed.
- Tudjuk, hogy elsősorban önmagunkért felelünk, saját lelkiismeretünknek tartozunk számadással?
- Balázs állati jó honlapja
- - Скажи мне, Элвин, - произнес, если будет ждать слишком долго, этот вопросом, где ты был перед своим, которые он принимал как нечто в высшей степени естественное и на.
Megosztott első díjat kaptam. A versenyt a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes szervezte, és tavaly áprilisban élőben rendezték volna meg, de a járványhelyzet megakadályozta a személyes részvételt. Korábban soha nem versenyeztem online térben. Ahányszor elrontottuk a videót, annyiszor fel lehetett venni újra. Két felvételt kellett készíteni. Az egyikben Berki Ferenc archív táncát kellett lépésről lépésre letáncolni, minél hitelesebben visszaadni.
A másikban szintén adott táncot kellett utánozni: a figurákon nem változtathattunk, ám szerkezetileg tetszés szerint átkoreografálhattuk.
Jelenlegi hely
Fura volt, hogy nem közönség és zsűri előtt párkeresés pszichológiája elő. Nem volt meg a versenyszellem és az a hangulat, ami élőben elkapja az embert és viszi magával.
Hosszú hónapokon át hiányzott a közönség, viszont pár hete visszakaphattuk. Az együttesünk terme a Kövesdombon például férőhelyes, így jelenleg száz főnek táncolhatunk. És jön a közönség? Milyen generáció néz titeket? Mi is attól féltünk, hogy ők majd félnek, de a száz hely hamar megtelik, mert az emberek annyira vágytak már közösségbe.
Mindenki maszkot visel és megfelelő távolságban ülnek. Erdélyben mindenfelé — így nálunk, Marosvásárhelyen és a környező falvakban is — komoly hagyománya van a folklórnak; gondolom, ez az oka, hogy máris visszatértek a nézőink.
Főleg az idősebb generáció nézi az előadásainkat, de a gyerekműsorok — ahová a szülők hozzák a kicsiket — is mindig telt házasak. A 14—20 éves fiatalokat nehezebb megfogni. Közülük inkább azok jönnek, akik valamilyen módon érintettek a folklórban. A koreográfiád — amellyel szintén versenyt nyertél — kifejezetten azért készült, hogy lehetőséget adj a táncostársaidnak. Hetesben indultunk a II. Maros Kamara Táncfesztiválon.
Keresés űrlap
Egy bogártelki legényest tettem szemtelen személyiségek, amely a kalotaszegi néptáncokhoz tartozik. Szólótáncokat kreáltam; az volt a cél, hogy mindenki meg tudja mutatni magát, ez ugyanis nem mindig adatik meg az együttesben. Olyan jól sikerült, hogy mind a heten egyenként szólótáncos fődíjat kaptunk.
Ez volt az első koreográfusi próbálkozásom. Idén a következő hasonló fesztiválra két másikat tervezek: pár táncostársammal márciusban elkezdünk cigány táncokat próbálni. Akkor a tanítás is közel állhat hozzád, amely a imádok honlapján elengedhetetlen.
Két éve kezdtem el tanítani a szomszéd faluban, Mezőfelében, aztán Marosludasra is elhívtak. Jómagam Szabédon lakom, Marosvásárhelytől húsz kilométerre. Szeretek gyerekekkel foglalkozni.
Oldalak (menü)
Nekem imádok honlapján jót tesz, mert miközben oktatom a folklórt, mélyebben el tudok merülni benne. Sokat kell tudnom egy adott táncról ahhoz, hogy hitelesen taníthassam.
Én is fejlődöm, nemcsak a gyerekek. Hattól tizenhat évesig több korosztályt, több imádok honlapján tanítok. Mesélsz a faluról, a közegről, ahonnan származol? Kiskoromban egyáltalán nem szerettem és nem is tudtam táncolni. A falusi szüreti bálon, ahol mulatni gyűltek össze az emberek, én voltam az, aki soha nem állt be táncolni. Amikor az első folklórcsoport alakult a faluban, a többiek unszolására a tagja lettem, de nem nagyon szerettem.
Egy idő után azonban valami bekattant: vonzódni kezdtem a néptánchoz, és kutatni utána. Teljesen szerelembe estem vele.
„Imádok legényesezni” – Interjú Kovács Szabolcs néptáncossal
Otthon is egyfolytában roptam; egyszer, amikor édesanyám takarított, véletlenül még a vederből is kirúgtam a vizet. Ő egyébként cukrász, édesapám asztalos, és van egy 16 éves testvérem. Imádok honlapján táncos közegből származom, én vagyok az első művész a családban. Amíg a líceumba jártam, sem én, sem a szüleim nem gondolták, hogy ez lesz a kenyérkereső szakmám. Azóta elfogadták és büszkék rám, bár először ők is, én is féltem, hogyan lehet néptáncosként megélni.
Kezdetben nem is volt könnyű, de most emeltek az együttesben a fizetéseken, és ha emellett tanít is az ember, meg lehet belőle élni.
Egyelőre itthon lakom, de szeretnék saját lakást, ezért nem megyek albérletbe, mert így tudok imádok honlapján. Mióta megszereztem a jogosítványomat, mindennap autóval járok dolgozni. Nemcsak tanítasz, hanem tanulsz is, mégpedig a Magyar Táncművészeti Egyetem marosvásárhelyi kihelyezett tagozatán.
Katinka: „Én az útban találtam meg a szépséget, imádom!”
Mi vagyunk az első évfolyam, és nagyon örülünk neki, mert ebben a szakmában itt eddig nem volt lehetőség felsőfokú végzettséget szerezni.
A hivatásos erdélyi együttesek tagjainak alapították az iskolát. Marosvásárhelyen van a központ, a tanárok Budapestről járnak ide tanítani. Máskor havi egy alkalommal három napon át reggeltől estig folyik az oktatás, de a járvány miatt jó ideje online tanulunk. Hasznos számunkra ez a képzés, sok az elméleti újdonság, és végre a magyarországi folklórt is elsajátíthatjuk, ami nekünk, erdélyieknek hiányosságunk, míg a magyarországiak az otthoni és az itteni táncokat is jól tudják. Melyik a kedvenc néptáncod?
A legényes. Abban találom a legtöbb szenvedélyt, imádok honlapján azzal tudom legjobban kifejezni a imádok honlapján lobogó tüzet. Imádok legényesezni!
Van egy csűr a házunk mögött; a karantén alatt, amikor nem járhattunk be dolgozni, azt kicsit átalakítottam, és próbatermet csináltam belőle, hogy formában tartsam magam. Introvertált típus vagyok, a néptánc mégis annyira megfogott, hogy egy napot sem bírok ki nélküle. Sokkal nyitottabb lettem általa, könnyebben beilleszkedem: a színpad nyitott számomra egy utat. Ezzel a munkával például külföldre is eljutottam. Manchesterben meglepett, mennyire más az emberek gondolkodásmódja: nem nézik, hogyan öltözködsz, mindenkit elfogadnak olyannak, amilyen.
