Flörtöl aachen
Béla flörtöl aachen és a B1 emlékére Szerző: A Kocsmaturista Nemcsak új találkozásokat, hanem búcsúzásokat is jelent, ha következetesen kitartasz egy folytatásos kocsmatúrán és a kapcsolódó történtekben. Meg tudok gyászolni bezárt kocsmákat és sajnos meg kell gyászolnom megismert kocsmavendégeket is. Az idővel mindkettőből egyre többet. Ez az írás Béla bácsit és a B1-et búcsúztatja. Nem fogok úgy tenni, mintha nagyon ismertem volna valakit, akivel egyetlen közös élményem volt, de szívesen emlékszem vissza és elmesélem a történetet.
Egy újlipótvárosi hangulatos pincekocsmába tértem be egy kávéra Budapesten. További koordinátákra vártam egy kiállításmegnyitóhoz.
- Társkereső csillagok
- Pesti Napló, október ( évfolyam, – szám) | Arcanum Digitheca
- Egyetlen találkozón auxerre
Nem jártam még abban a kocsmában, se Kocsmaturistaként, flörtöl aachen előtte. Meglepően Tortilla Borozó-Sörözőnek hívták, merthogy a rendszerváltás után az elsők között árultak itt tortillát. Körülnéztem, este hét volt és egészen sok vendég.
Sokan erőteljesen, szinte filmesen gesztikuláltak. A pultnál rostokoltam csendben, még egy gusztusos zsíros kenyeret is letoltam a kávéhoz. Volt a pultban ugyanis egy rakással. Szépen, gyorsan fogyott. Egy öltönyös beeső fogyasztó vitte el az utolsót.
Miután a csellengők is elkoptak, rajtam kívül 73 éves maradt a legfiatalabb törzsvendég a legkitartóbb asztaloknál, ahogy a pultos lány megsúgta. Beszélgettek a hatvanas évekről, a régi csajokról és a tőlük kapott cukrászsüteményekről.
Úgy tűnt, tényleg élnek a jelenben is, alkalmazkodnak egymáshoz humorban, öltözködésben és beszédstílusban, tempót diktálnak egymásnak mindebben, sőt még flörtölnek is, ha letalál egy nő. Folytattuk a szóváltást Béla bácsival. A vendégek fogytak, a záróra közeledett. A kiállításról lemaradtam, a kávéról áttértem fröccsre.
Szolnok Megyei Néplap, június ( évfolyam, szám) | Library | Hungaricana
Béla nagyon humoros, életvidám ember volt. Régebben az élete ehhez a környékhez kötötte. Már nem, de a régi kocsmákba azután is visszajárt. Kamionozott, taxizott, emberekkel foglalkozott, emberközeli maradt. Kifejezetten jó volt látni, hogy a gyakran keserűnek címkézett magyar idősek közül valaki abban a pillanatsorozatban ekkora életörömmel volt jelen.
Beszélgettünk arról, hogy milyenek voltak régen a kocsmák, milyenek most és át is hívott a szemköztibe, amit viccesen Pita bárnak hívták. Talán reflektált flörtöl aachen Tortillára.
Pesti Napló, 1928. október (79. évfolyam, 223–248. szám)
Béla bácsi itt eldöntötte a következő másfél óra programját. Az első három Újlipótvárosban volt, az utolsóhoz trolival kellett menni, a hetedik kerületbe. Egy járatot le is késtünk: — Elengedem ezt a trolit, mert az nagyon nehéz lenne, ha kivasalná a nadrágomat — sziporkázott. Zsúfolt troli volt.
Az egyik utas panaszkodott, hogy le akarna ülni. Fiatalabb volt Béla bácsinál, de rosszabbul tartott magát, állva biztosan.
Elnézést kért tőlünk, mondván, hogy ő már hatvan éves. Béla bácsi persze nem hagyhatta flörtöl aachen — Azzal dicsekszik, hogy hatvan éves, én sem merek azzal, hogy hetvennyolc — sóhajtott fel kacajos félméltatlankodással. Megérkeztünk a B1-be Már ismertem és szerettem.
Meglátogatott kocsmák:
Jobban szerettem, mint amennyire ismertem csupán kettő korábbi alkalomból. A B1 az azonnal elvarázsoló kocsmák egyike volt. Istentelenül hangulatos helyszín, a sok korábbi híres lakójáról nevezetes Bajza utcai garzonház aljában. Ebben a nagy épületben csak garzonlakások tömörült, hasonlóra szabva, alul pedig flörtöl aachen az itt lakókat kiszolgáló szupermarket és a mindentől üdítően elütő, mindig élettel teli, tarka B1, a messziről jöttség utánérzésével, ami nem feltétlenül illett gyorsan bármilyen külvilági szabványtudathoz.
A bárhelyiség szűkülő folyosója purgatóriumként vezette a beavatást vállaló új belépőt a mélyebben ülő további helyiségek barlangos mennyei poklába. Otthonos, belterjes, de befogadó közeg volt. Azonnal beszélgetni kezdtek velem is a helyi figurák, ahogy Béla bácsival érkeztem. A külcsín is jelentős: meghatározó eleme egy szinte lángolva szárnyaló amazon-angyal falfestmény, amit egy korábbi környékbeli képzőművész törzsvendég festett, saját képmását használva.
A B1 amúgy is részletekben elveszésre biztatott: tárgyaktól roskadozó polcok és fali akasztók, régi konfekció-népszerű kukorica-dombormintás kupica és kancsókészlet kancsója, bicikli a falon, tukán Guinness nélkül, ami a hely egyik jelképe lett.
Mintha a B1 formájában valaki magának találta volna fel házilag a lomkocsmát, de anélkül, hogy egy lom- vagy flörtöl aachen másolt volna.
Béla bácsi és a B1 emlékére - Kocsmaturista
Csak érdekes tárgyak tára érdekes emberek örömére, spontán ihletések ívét kanyarítva, és nem biodíszletre váró önfejű designer-koncepció.
Nagyon illett ehhez a helyhez többek között a cseh Bernard sör és a ropogós magyaros pizzaértelmezés, számomra legújabban a csilis bab is. Tetszett, hogy volt megkérdőjelezhetetlenül kocsmahangulatot kínáló egység volt a városközpont határán, ahol stabilan finom falatokat lehetett enni.
Nem azt keressük ilyenkor, hogy pódiumra állíthassuk a gasztronómiát, hanem a kényelmes jó ízű jóllakást laza közegben. Ezt egyértelműen adta. Egyszer egy vasárnap délután tértem vissza a csilis babra, amikor szintén hullámzott a törzsvendégélet. Mindenki ismert mindenkit, a különböző generációk is nagy ovációval fogadták egymást.
Béla bácsi talán már nem is élt ekkor. Nem kérdeztem rá, siettem tovább.
Meglátogatott városok
Még korábban egyszer kerestem őt az Akali borozóban egy zsíros kenyér felett. Tudni akartam, hogy jól van-e, de az akkori pultos és egy találomra megkérdezett vendég pont nem ismerte őt. Béla bácsi előbb halt meg, a B1 később zárt be. Egyszer vészjóslóan kiürült a kirakat, eltűntek a tárgyak, az emberek, a színek.
Érdeklődtem a Chili Bisztróban, közel, mert hallottam, hogy oda is átjárnak egyes vendégek. Nyomra bukkantam. A Serházat a közeli Bethlen Gábor utcában a B1 Zolija üzemelteti, más profilú helyszín, de a maga nemében remek és a B1-re jellemző egyszerre vadul és szelíden burjánozó kocsmaérzet ott is megvan.
A B1 reinkarnációja is születőben van már a közelben. Flörtöl aachen bácsi távozott csak flörtöl aachen. A Serházban tudtam meg. Nagyon szimpatikus, felemelő ember volt.
Mikor elváltunk, elárulta, hogy másnap pálinkáért megy vidékre és ha van kedvem, ugorjak fel szombaton egy kóstolóra, majd leboltolja az asszonnyal. Balatonra utaztam akkor, így nem mentem és azóta sem.
- Ő és társkereső honlapon
- Egyedülálló nők karrier
- Igyekszem egy nőt a házasság casablanca
- Pesti Napló,
Az örökre eljátszott esélyek súlyosabbak, felnagyítódnak. A majd egyszer azt jelenti, hogy soha. Nem ismertem sem őt igazán, sem a B1-et, csak benyomásokat szereztem, de olyanokat, amikre örökre szívesen emlékszem vissza.
A B1 igazán a törzsvendégei volt, mint minden jó kocsma, amin én csak át csapodárkodom magam. Ők tudják az igazi történeteket és szokásokat. Ma este mulatunk.
Egy másik emlékezés:.
